A szingli életmód velejárója a csajos szombat este. Egy jó vacsi és néhány pohár bor után barátnőm rávett, hogy regisztráljak a Tinderre… Választottunk három képet, persze egy fürdőruhásat, mert az kell (de minek, azt persze nem tudom)! Aztán elkezdtem húzogatni, főként balra. Ahogy látom a legtöbben szexpartnert keresnek. Volt aki luxusnyaralást ígért egy kis törődésért cserébe… persze mikor ráírtam (csak a hecc kedvéért), hogy “mikor utazunk Balira?”, akkor az illető már rögtön nem volt akkora mellénnyel és egy közeli utazást kínált fel, konkrétan egy hazai wellnesst, ennyit a luxusutazásról… Őszintén szólva nem tudom mit gondolnak ilyenkor a férfiak. Mindenesetre a helyes pasikat jobbra húztam, nem szuperlájkoltam senkit… Közbe elgondolkoztam, hogy milyen világot élünk… jobbra húzzuk egymást, így ismerkedünk. Hol vannak a véletlen összefutások, a kósza pillanatok a villamoson, az egymásra mosolyogtunk a közértben érzések… De változik a világ, most ez az ismerkedés fő platformja. Gyorsan párra találtam jónéhány sráccal. Egy volt mindössze, akivel beszélgetésbe elegyedtem, rögtön szombat este. Hamar kiderült, hogy van közös témánk, nem is egy. Ő is fut versenyszerűen, hasonló a zenei ízlésünk. Két nap csetelés után találkoztunk. Helyes srác, jót beszélgettünk, sétálgattunk a Margitszigeten. Viszont ez a randi ráébresztett egy valamire… nem akarok komoly kapcsolatot egy jódarabig. Ő pedig azt akart. Pár nappal később megírtam, hogy ne haragudjon, de nem vagyok még túl az előző kapcsolatomon… (ami nem igaz, de nem akartam “olyan lánynak” tűnni). Szóval most hanyagolom a Tindert…
Na de mi van mr. Brooks-al (nevezzük így a titkos kapcsolatom)? A pénteki találka után másnap már másképp láttam a dolgokat. Rájöttem, hogy én gondoltam túl mindent. Ő teljesen korrekt volt, elmondta mit akar és mit nem. Többször is kért, hogy csak akkor menjek bele, ha tudom ezt kezelni. És igaza van. Ráébredtem, hogy most ezt akarom. Izgalmas, új, tiltott és titkos. Most erre van szükségem.
Hétfőn vártam, hogy írjon… nem írt… persze nem bírtam ki, így írtam én. Megkérdeztem, hogy megismételjük e még valamikor vagy ez csak egy alkalom volt és hagyjuk. Erre ő azt válaszolta, hogy még beszélünk erről, várjunk kicsit, mert jó volt… Na ez aztán a pasi logika. Várjunk, mert jó volt… WTF??? Vagy ezt csak én nem tudom értelmezni? Szóval megbeszéltük, hogy jövő héten visszatérünk rá. Őszinte leszek, nem dobott fel túlságosan a dolog…
Két nappal később azonban rámírt… hogy gondolkoztam e az újabb találkán. Jövő héten találkozunk… újra… A kérdés már csak az, hogy menni fog e ez nekem… Kívánom őt elképesztően. Nagyon felizgat a helyzet, hiszen van egy kis titkunk, amiről nem tud más. Mikor rámnéz az irodában elönt a forróság… és csak arra tudok gondolni milyen volt mikor hátulról belémhatolt… Egyik pillanatban azt érzem, hogy én is csak ezt akarom. Élvezem, hogy felizgatok egy idősebb pasit, élvezem, hogy megkaphatom bármikor… A másik pillanatban azonban megijedek. Biztos elég lesz nekem egy-egy kósza óra? Biztos nem vágyom majd többre? Biztos nem leszek szerelmes? Ezekre a kérdésekre az idő adja meg a választ… Most viszont ezt akarom. Várom az újabb találkát… és most majd nem izgulok annyira… most azt fogom tenni, amit én akarok. Mert ez most rólam szól. Senki másról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: